Amikor elhaladunk egy építkezés mellett, akkor nem feltétlen a környezetszennyezés jut eszünkbe. Pedig kellene… Mivel évente közel 3 milliárd tonna szén-dioxid kerül a levegőbe csak a cementgyártás révén. Viszont csak azért, mert a beton előállításához nem szükséges fosszilistüzelő és még nem ragadt betontömbbe egy pingvin lába sem, ezért nem tartjuk olyan releváns problémának.

Az a hulladék mennyiség, amely az építkezésekből és vele együtt járó bontásokból keletkezik az össz hulladék 40%-át teszi ki. Természetesen az arányok országonként eltérő. Például Ausztriához képest mi magyarok 20%-kal jobb arányokat hozunk. Ellenben a svédekkel, akiket hozzánk viszonyítva kevesebb betont dobnak ki, Ők inkább újrahasznosítják.

A legtöbb hulladék, ami építkezésekből és bontásokból származik az az útépítés során keletkezik. A probléma elsősorban az, hogy az Európai Unió nem engedélyezi minden anyag újra használatát, törvény tiltja. Mivel egy adag törmeléket elég nehéz beazonosítani, hogy mik is a pontos „összetevők” ezért csak vizsgálatok következtében lehet alkalmazni. A vizsgálatnak természetesen ára van, amely eléggé megdobja az újrahasznosítási költségvetést.

Ha az építkezéseken nagyobb hangsúlyt fektetnének az anyagok dokumentálására, akkor nagyobb valószínűséggel történne a beton és hozzá hasonló anyagok re-használása napjainkban. Nyilván a saját emberi erőforrásaink le vannak korlátozva és egy-egy ember vagy építkezés nem mentené meg a világot, de talán kitaposhatná az utat.