Egy texasi egyetemnek sikerült napsütéssel tiszta hidrogént előállítania. Az intézmény így az eddig lehető legolcsóbb módszerrel képes a vízmolekuláiról leválasztani az oxigént. Egyelőre mondhatni még gyerekcipőben jár a projekt, hiszen néhány kémcsőnél több nem bizonyítja a sikerességet, de ez megválthatja az energiamixbe kerülő e-források értékét és felhasználhatóságát.
A módszer úgy tud jól működni, ha az elektronok áramlása biztosítva van, ami nem lehet több néhány nanométernél vastagabb rétegnél. Így alkalmazták a szilícium-dioxid-réteget. A fényelnyelő anyagok romlása érdekében muszáj volt valami megoldást találniuk, így jött szóba az alumínium. Az alumíniumot választották elektromos vezetőnek, bevonták vele a szilícium-dioxid-réteget, majd addig melegítették, amíg kis tüske szerű elváltozás nem volt látható a felszínen – ezzel átszúrva a szilícium-dioxidot.
Ezt a módszert alkalmazva készítettek olyan szerkezetet, ami képes a víz bontására. Kiderült, hogy a jól kifejlesztett rendszernek köszönhetően napfényhatására oxidálódik a víz és oxigénmolekulák szabadulnak fel. Ráadásul egy másik elektródán hidrogén termelődik.
További kérdésekre is kerestek választ a kutatók, talán az egyik legopcionálisabb minden e-forrásnál, hogy tárolható-e és hogy mennyi ideig. Nos, szerencsére tárolható, még hosszabb működés során is.
Temérdek időre lenne még szüksége a világnak, hogy hasonló módszerekkel segítsük helyzetünket és kicsit csökkentsünk fogyasztásainkon, de ha képesek vagyunk mi magunk is akár a szelektivitással hozzá tenni, akkor már segítjük a kutatóink munkáját. Hiszen lehet, hogy nekünk az semmiség, de róluk egy nagyobb terhet képesek vagyunk levenni és hatékonyabb munkákban jobb hellyé változhat a világ.
