Bár sok holdunkkal kapcsolatos jelenség csak ritkaságnak számít, mégis van egy kevésbé megfoghatatlan látvány, ez nem más, mint a hold körüli gyűrű.
A holdglóriáknak is nevezett fényes fehér fénygyűrűk a holdnaptár és az év bármely szakában megjelenhetnek, de erre a jelenségre különösen télen figyelhetünk fel. Ha szeretnénk megfigyelni ezt a holdbéli jelenséget, először is figyelmen kívül kell hagynunk a csillagnézés első számú szabályát: felhős időben nem szabad csillagokat vizsgálni. A Hold fényudvarát ugyanis vékony, szálkás, cirrus és cirrostratus felhők, valamint a holdfénynek a fátyolfelhőket alkotó, oszlopos kiterjedésű, hatszög alapú hasáb jégkristályain történő törése és visszaverődése hozza létre.
Ezt a 22 fokos halót viszonylag gyakran láthatjuk mind a Nap, mind a Hold körül, ám a teljes kör már nem túl gyakran észlelhető jelenség.
Ideális légköri viszonyok a gyűrű kialakulásához
A szivárványhoz hasonlóan a holdi fényudvarok akkor jönnek létre, amikor a fény kölcsönhatásba lép a levegőben lebegő vízzel. Ez a víz fagyott állapotban a cirrus- és cirrostratus felhőkben és fátyolszerű felhőkben található, melyek 6 kilométerrel a fejünk felett lebegnek, ahol a hőmérséklet túlságosan hideg ahhoz, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon.
Ideális esetben az égboltnak tisztának kell lennie, és csak egy vékony cirrus-réteget lehet az égen. Ha vastagabb felhők vannak alacsonyabb szinten, az eltakarja a haló hatást.
Egy ősi néphiedelem
Egy az időjárással kapcsolatos néphiedelem szerint a nap vagy a hold körüli gyűrű azt jelenti, hogy hamarosan eső vagy hó érkezik. Ez a babona nem nagy tévedés, mivel a pehelyfelhők gyakran a melegfront közeledtének első jelei.
Így, ha fényudvart észlelünk, nagy eséllyel 24 órán belül esőre vagy hóra számíthat.
Ahogy a holdfény átsüt a pehelyfelhőkön, beleütközik a felhő milliónyi apró jégkristályába, és megtörik, vagy meghajlik és irányt változtat, amikor mindegyikbe belép. A fény ezután ismét megtörik, amikor kilép a kristály másik oldalán.
Az, hogy a holdfény mennyire hajlik, magának a kristálynak a méretétől és alakjától függ. A holdi glóriák esetében a jégkristályok apró, ceruza alakú (hatszögletű) oszlopok, amelyek átmérője kisebb, mint 20 mikron. És mindegyikük 22 fokos szögben elhajlítja a fényt az eredeti útjához képest.
Ezért nevezik a Hold fényudvarát „22 fokos fényudvarnak” is.
A tény, hogy a fény így minden irányban, felül, alul, oldalt és átlósan is szétszóródik adja a jellegzetes kör alakot.
