Napjainkban komoly viták folynak a húsfogyasztással kapcsolatban. Sokszor hangoztatják, hogy az állat, amit a húsfogyasztók megesznek, ugyanolyan élőlény, mint mi vagyunk és nem azért vannak, hogy feldolgozzuk őket. Ezzel az állítással sokan egyet is értenek, mint a vegánok vagy a vegetáriánusok.
Viszont a húsfogyasztásnak ennél sokkal összetettebb hátulütői vannak. Nagyon szép, hogy az állatok létezését tartják sokan szemelőt, viszont a környezet sokkal inkább megsínyli egy haszonállat feldolgozásával járó folyamatokat, aminek igazán érdemes lenne hangot adni.
Kevesen tudják, hogy a felmelegedéssel járó üvegházhatásúgázok egy részét a kérődzők, mint pl.: a szarvasmarha vagy a juh, emésztése során felszabaduló metán alkotja. Ehhez társul még a takarmánynövények termesztéséhez felhasznált nagy mennyiségű víz és műtrágyázás.
Tovább ront a helyzeten az energiafogyasztás növelése, amit a feldolgozás, a szállítás okoz. Illetve a vágóhidak és hűtőházak fenntartása és üzemeltetése is komoly erőforrásokat igényel, amelyek mind a környezetre sújtanak le. A csomagolásról – ami ahhoz szükséges, hogy a boltok polcairól dobozolva vegyük le a húst – nem is beszéltünk.
Érdemes mérsékelni a húsfogyasztásunkat, és időszakosan legalább ilyen módon böjtölni. Vannak olyan vitaminok és ásványianyagok, amiket megfelelő mennyiségben ugyan csak húsból tudunk pótolni, de magunknak sem fog ártani, hogyha nem eszünk napi szinten húsos ételeket. Ugyanakkor a húsmentes életmód kevesebb környezeti erőforrást igényel.
