A kihalás egy élőlényfajnak vagy fajták egy csoportjának (taxonnak), általában egy fajnak a megszűnése. A kihalás pillanatát általában a faj utolsó egyedének halálának tekintik, bár a szaporodási és gyógyulási képesség már korábban elveszett. Mivel egy faj potenciális tartománya nagyon nagy lehet, ennek a pillanatnak a meghatározása nehéz, és általában utólag történik. Ez a nehézség olyan jelenségekhez vezet, mint például a Lazarus taxonok, ahol egy kihaltnak vélt faj hirtelen „újra megjelenik” (jellemzően a fosszilis feljegyzésekben) egy látszólagos távollét után.
A becslések szerint a Földön valaha élt fajok több mint 99%-a, több mint ötmilliárd faj, kihalt. Becslések szerint jelenleg körülbelül 8,7 millió eukarióta faj él a világon, és valószínűleg sokszor több, ha mikroorganizmusokat, például baktériumokat is bevonunk. A figyelemre méltó kihalt állatfajok közé tartoznak a nem madár dinoszauruszok, kardfogú macskák, dodók, mamutok, földi lajhárok, tilacinok, trilobitok és aranyvarangyok.
Az evolúció során a fajok a fajképződési folyamaton keresztül jönnek létre – ahol új organizmusfajták keletkeznek és fejlődnek, amikor képesek megtalálni és kiaknázni egy ökológiai rést –, és a fajok kihalnak, amikor már nem képesek túlélni a változó körülmények között vagy a kiváló versenyhelyzetben. Az állatok és ökológiai réseik közötti kapcsolat szilárdan megalapozott. Egy tipikus faj az első megjelenésétől számított 10 millió éven belül kihal, bár egyes fajok, amelyeket élő kövületeknek neveznek, több százmillió éven keresztül kis morfológiai változással vagy változás nélkül élnek túl.
A tömeges kihalás viszonylag ritka esemény; az elszigetelt kihalások azonban meglehetősen gyakoriak. Csak a közelmúltban jegyeztek fel kihalásokat, és a tudósok aggodalomra adnak okot a kihalások jelenlegi magas aránya miatt. A legtöbb kihaló fajt soha nem dokumentálják tudományosan. Egyes tudósok becslése szerint 2100-ra a jelenleg létező növény- és állatfajok fele kipusztulhat.
2019 júniusában egymillió növény- és állatfajt fenyegetett a kihalás. 1750 óta legalább 571 faj veszett el, de valószínűleg sokkal több. A kihalás fő oka a természetes élőhelyek emberi tevékenység általi elpusztulása, például erdők kivágása és a földek mezőgazdasági szántóvá alakítása.
A faj vagy más taxon neve mellett elhelyezett tőrszimbólum (†) általában azt jelzi, hogy kihalt.
