Sok ember a „higany” szó hallatán még most is a hőmérőkre asszociál, és a legtöbbjük azt is tudja, hogy ez az elem mérgező. A toxicitása miatt a higany lassan eltűnik az uniós termékekből, de még mindig nagy arányban van jelen a levegőben, vízben, talajban és az ökoszisztémákban. A higany még mindig problémát jelent, és milyen lépéseket tesznek ez ellen? Megkérdeztük Ian Marnane-t, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség fenntartható erőforrás-felhasználással és iparral foglalkozó szakértőjét.
Miért jelent problémát a higany?
A higany természetes módon jelenik meg a környezetben, de általában biztonságos formában fordul elő az ásványokban és nem jelent komoly kockázatot. A probléma az emberi tevékenységek miatt merül fel, amelynek eredményeként a higany nagy mennyiségben jut a környezetbe, és ez a higany több ezer évig ott marad és szabadon mozog. A legnagyobb aggályt a vízben és üledékekben található higany jelenti, mivel erősen mérgező formában fordul elő és könnyen az állatok szervezetébe kerül, így találva magának utat az emberi élelmiszerláncba. Az Egészségügyi Világszervezet 10, fontos közegészségügyi problémát jelentő vegyi anyagot azonosított, melyekből négy nehézfém: kadmium, higany, ólom és arzén.
Mennyi higany van a természetben?
Az emberek által eddig felhasználásnak köszönhetően több százezer tonnányi higany került a környezetbe. Ebben a pillanatban a légkörben található higany szintje 500 %-kal a természetes szint fölött van. Az óceánokban a higany koncentrációi körülbelül 200 %-kal a természetes szint fölött vannak.
Hogyan használják a higanyt és melyek a higanykibocsátás fő forrásai?
A higany jelenlegi felhasználási módjai világszerte különbözőek. Európában a higany használata nagyon korlátozott, és az elkövetkező években a higanyt valójában főként a fogászati tömőanyagokban használják majd, mivel annak ipari felhasználását már betiltották. A világ más részein még mindig nagymértékben használnak higanyt az ipari tevékenységek és a kisüzemi aranybányászat során.
Európában és más helyeken a higanyszennyezés egyik legnagyobb forrása a szilárd tüzelőanyagok – mint a szén, lignit, tőzeg és fa – ipari, valamint háztartási égetése. Ezek a tüzelőanyagok kis mennyiségben higanyt tartalmaznak, és amikor elégnek, kibocsátják azt a környezetbe. Ez Európában a higanykibocsátások legfőbb forrása, és olyan tevékenységeket foglal magában, mint a villamosenergia-termelés, cementgyártás és fémek előállítása.
Milyen formában vannak kitéve az emberek a higanyszennyezésnek és mik az egészségügyi hatások?
A higanynak való emberi expozícióhoz vezető legfontosabb útvonal a tengeri eredetű élelmiszerek. Amikor a tengeri állatok szervezetébe higany jut, bennük is marad, illetve idővel felhalmozódik. A nagyobb ragadozó halakban általában magasabb a higanykoncentráció, mivel ők kisebb állatokkal táplálkoznak, amelyek szervezetében már megtalálható egy adott mennyiségű higany. Ezért a nagyobb ragadozó halak, mint például a tonhal vagy kardhal fogyasztása jellemzően nagyobb higanybevitellel jár, mint a kisebb halak fogyasztása, amelyek alacsonyabban helyezkednek el a táplálékláncban.
Az egészségügyi hatások dózisfüggők, de a legnagyobb aggályt a higany magzatokra és kisgyermekekre gyakorolt hatása jelenti. A higanynak való expozíció előfordulhat a méhben, ami annak köszönhető, hogy az anya tengeri eredetű élelmiszereket fogyaszt. Ez jelentős és életen át tartó hatást gyakorolhat a kisbaba növekedésben lévő agyára és idegrendszerére, befolyásolva a memóriát, a nyelvet, a figyelmet és egyéb készségeket. A becslések szerint csak Európában évente több mint 1,8 millió gyermek születik az ajánlott biztonságos határértékek feletti higanyszinttel.
Milyen lépéseket tesznek Európában és világszerte a higanyprobléma megoldására?
Európa történelmileg nagy higanyfelhasználó és -kibocsátó volt, de az elmúlt 40 év jelentős jogalkotási erőfeszítései lényegesen csökkentették a felhasználást és a környezetbe való kibocsátást. A világ többi részén a higanyfelhasználás és -kibocsátás idővel folyamatosan nőtt a folyamatban lévő gazdasági fejlődésnek és iparosításnak köszönhetően, olyan fő források eredményeként, mint a szénégetés, valamint a kisüzemi aranybányászat.
2013 októberében elfogadták a higanyprobléma megoldására létrejött első globális nemzetközi megállapodást, a Minamata egyezményt. Az egyezményt 98 fél ratifikálta, és 2017-ben lépett hatályba. Túl korai még az egyezmény hatásait értékelni, de ez egy nagyon jelentős lépés annak biztosítására, hogy létrejöjjenek a higanyszennyezést csökkentő összehangolt globális intézkedések.
Mik a higanytermelésre és -kibocsátásra vonatkozó aktuális tendenciák és jövőbeli kilátások?
Európában már nem bányásznak higanyt, és a kereslet tovább fog csökkenni az elkövetkező években. A higanykibocsátás terén Európában az égetési eredetű kibocsátás dominál majd, amely főként a szilárd tüzelőanyagok, például a szén, a tőzeg, a lignit és a fa égetéséből ered.
A legnagyobb globális higanyforrás a kisüzemi aranybányászat. Az arany viszonylag egyszerű és alacsony árú bányászatát egyének vagy kis csoportok végzik, általában egy szabályozatlan környezetben. A becslések szerint a globális kibocsátások több mint egyharmada ezzel a forrással kapcsolatos, ezért az e terület alternatív, biztonságosabb technológiák bevezetésével történő kezelése a globális felhasználás és kibocsátások jelentős csökkenéséhez vezethet.
Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban egyes régiók, mint például Európa és Észak-Amerika csökkentették a higanyfelhasználást és -kibocsátást, a környezetben mérhető szint valószínűleg még sokáig magas marad, mivel a higanynak hosszú az élettartama a környezetben, és a kibocsátások növekednek más globális régiókban. Továbbá ezek a kibocsátások nagy távolságokat tesznek meg. Sőt, az Európában előforduló higany fele a kontinensen kívülről származik.
Milyen szerepet játszik az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) a higany tekintetében?
Az uniós jogszabályok, valamint a nemzetközi megállapodások alapján az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartáson (E-PRTR) keresztül információkat gyűjtünk az ipari tevékenységekből származó, levegőbe és vízbe történő higanykibocsátásról, valamint becsléseket a levegőbe szélesebb forráskörből való kibocsátásokra vonatkozóan.
Az EEA a víz-keretirányelv alapján a víztestekben előforduló szennyezőanyagok szintjeire vonatkozó adatokat is gyűjti. Az EEA által a „víz állapota” jelentés részeként kiadott legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint Európában közel 46 000 felszíni víztest nem felel meg az irányelvben meghatározott higanyhatárértékeknek.
Az EEA továbbá partnerként vesz részt az Európai humán biomonitoring projektben, melynek célja, hogy jobb bizonyítékot találjon a polgárok vegyi anyagoknak, köztük a higanynak való valós expozíciójára, valamint azok lehetséges egészségügyi hatásaira vonatkozóan.
Valamennyi ilyen információ segít nekünk abban, hogy nyomon kövessük a meglévő európai szakpolitikák eredményeit, valamint tájékoztat az olyan területek, mint az ipari szabályozás és a vegyi anyagok kialakításáról, illetve támogatja a Minamata egyezmény céljainak megvalósulását.
Ezek az adatok az EEA új, „Higany a környezetben” c. jelentésében jelentek meg, amely teljes áttekintést nyújt ezekről az egészségügyi és környezeti kérdésekről, valamint a higannyal kapcsolatos szakpolitikákról.
Mit tehetnek az egyének a higanynak való expozíció csökkentéséért?
Mindannyian tehetünk olyan lépéseket, amelyekkel csökkenthető a saját, higanynak való expozíciónk, valamint megelőzhető a higany környezetbe jutása. Például a nemzeti élelmiszerbiztonsági hatóságok gyakran adnak konkrét tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan maximalizálhatják a polgárok a halfogyasztás egészségügyi előnyeit, miközben korlátozzák a higanynak való expozíciót. Ide tartozik a terhes nők és fiatal gyermekek halfogyasztására vonatkozó útmutatás.
Az emberek higanytartalmú eszközökkel is kapcsolatba kerülhetnek. Ilyenek például az elemek, lámpák és az elektronikus készülékek. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezeket az anyagokat megfelelően kezeljük és dobjuk ki, hogy a bennük található higany biztonságosan kinyerhető legyen és ne kerüljön a környezetbe. Úgy is csökkenthetjük a higanykibocsátást, hogy nem égetünk szilárd tüzelőanyagokat a lakásunk fűtésére olyankor, ha más alternatíva is rendelkezésre áll. A fogászati kezelések esetében rendelkezésre állnak higanymentes tömőanyagok is, így ha ezeket választjuk, az tovább csökkenti a higanyhasználatot.
Ian Marnane
Fenntartható erőforrás-felhasználással és iparral foglalkozó szakértő
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
Az interjú az EEA 03/2018. számú hírlevelének 2018. szeptemberi kiadásában jelent meg.
