Ha visszatérnénk a múltba, mondjuk úgy 2000 évvel ezelőtti napjainkba, akkor milyen módon kommunikálnánk? Valószínű papírral. Mivel akkoriban nem létezett nem ám hogy Messenger, de még telefon sem.
De belegondolunk abba, hogy milyen létfontossággal bír egy darab fehér anyag?! Gondoljuk csak végig hányszor kerül a kezünkbe egy nap bármilyen formanyomtatvány a munkában, vagy csak egy gyorsan leírt ötlet, hogy nehogy elfelejtsük, de akár blokk-nyugta vagy csomagolópapír. Ezek mind ugyanonnan származnak, a környezetben élő fákból.
Azt, hogy van min információt rögzítenünk akár írásos vagy nyomtatott formátumban, mind Kínának köszönhető, ugyanis Ők voltak azok, akik eljuttatták nyugatra, és miattuk indult be az ipari gyártás a 19. században.
Ám egy problémával azonban szembe kell néznünk. Hiába egyre elterjedtebb a digitális kommunikáció, a papírgyártás egyre emelkedik. A fő gond itt az, hogy a kitermelt vagy másképp: legyártott papírok csupán felét hasznosítják újra, a másik fele hulladéklerakóban végzi. Az újrahasznosítás Észak-Európában eléri akár a 75%-ot is, ami azért lássuk be elég jó arány. Ha a világ többi részére is eljutna az ilyen arányú újra feldolgozás, akkor az világszinten hatalmas lehetőséget teremtene a papírgyártásból eredő károsanyag-kibocsátás csökkentésére. Egy kutatás becslése szerint, ez éves szinten a teljes kibocsátás 7%-át jelentené világszinten, ami hatalmas javuláshoz vezetne. A papír gyártásának folyamata – a beszerzés, a gyártás, a felhasználás, a szállítás – káros anyagokat bocsátanak ki, amelyet úgy tudunk a legegyszerűbben mérsékelni, ha újrahasznosítjuk a már felhasznált papírlapokat. Úgy kell tekinteni a papírhulladékra, mintha valami túl értékeset akarnánk kidobni, hiszen az is.
Ha ledarálják, pépesítik, megtisztítják a különböző szennyeződésektől és/vagy bevonatoktól, kapcsoktól a használt papír máris valami újra felhasználható lesz. Azonban más anyagokhoz képest a papírt csak limitált számban lehetséges újra felhasználni, mivel az alkotó rostok az idő múlásával eltöredeznek, így romlik a papír minősége. Ezért egy papírdarabot kb. 5-6 alkalommal lehet újra forgalomba helyezni, de még így is fényévekkel környezettudatosabb megoldás, mintha mindig új, primer anyagokkal dolgoznánk.
Mind azok mellett, hogy az újrahasznosított papír kevesebb üvegházhatásúgáz kibocsátásával jár számos előnnyel rendelkezik még. Egyrészt erdők és élőhelyek maradnak fenn, ezzel olyan természetes adottságokat tudnak megőrizni, amelyek nagyon nagy odafigyelést igényelnek. Csökkenti a nyomást a vízfelhasználáson, így egy erőforrásunk egy picit megkönnyebbülhet, mivel kevesebb fehérítős és egyéb káros vegyület kerül a vizekbe, illetve az újra-felhasználással a munkaerőpiacokon egy nagy lyukat tömhetünk be, hiszen munkahelyet teremt egy kutatás szerint, amely összehasonlította a hulladéklerakást az újrahasznosítással. Vagyis nem csupán a környezet pusztulást gátolhatjuk meg, hanem a munkanélküliség egy újabb ágazattal mérséklődhet.
Ettől függetlenül fontosnak tartom azért tisztázni, hogy az újrahasznosítás sem 100%-ig zöld folyamat. Hiszen nagyban függ a gyárak hozzáállásától is, hogy megújuló energiát használnak-e a működéshez, illetve a végtermékek szállítása milyen fenntartható módon történik. Legyen szó akár primer, akár pép papírról, mindkettő energiát igényel.
Több vizsgálat is alátámasztja azt a tényt, miszerint a primer anyagokból véghez vitt papírgyártás közel 11 tonna szén-dioxidot bocsát ki, míg az újrahasznosított papír kevesebb mint 3 tonna kibocsátásért felel. Lényeges a különbség, ami magért beszél. De ha nem csak a szén-dioxid kibocsáts vesszük figyelembe akkor még egy tény szól az újrahasznosítás mellet, az pedig a vízfelhasználás. Negyedannyi vizet igényel a pépesített alapból készülő papír, mint az új forrásból gyártott.
Szummázva: az újra felhasznált papír gyártása hatékonyabb, kevesebb lesz a hulladék és a károsanyag kibocsát is, de ahhoz, hogy ez az ágazat teljesmértékben ki tudjon virágozni a költségeknek csökkenniük kell. Sajnos napjainkban még mindig ott tartunk, ha fenntarthatót és valami zöld dolgot szeretnénk csinálni, akkor ahhoz pénz kell és általában nem kevés. Segítené a folyamatokat az például, ha a támogatásokat és a jobbnál-jobb pályázatokat nem olyan cégeknek ajánlanák meg, amelyek nem a fenntartható alternatívákat veszik számba. Vagy a mi esetünkben, olyan módszerek alkalmazásával tehetnék vonzóbbá az újrhasznosítást ahol a hagyományos hulladéklerakás drágább megoldás lenne, mint a szemét szelektív gyűjtése, ezzel fellendítve az emberek zöldgondolkodását.
