Már megszokhattuk, hogy a divatiparban negyedévente vagy jobb esetben fél évente kollekcióváltás történik. Vagyis a kiforgalmazott szezonális termékeket felváltja a következő időszaknak megfelelő – és itt gondolva egyaránt az időjárás sajátosságaira, illetve az aktuális trendek változásaira – termékek csoportja.
Minden cég saját maga határozza meg, hogy mit és mennyit gyártat abból a termékből, ami a saját márkaprofiljához illik. Évente világszerte közel 200 milliárd új ruhadarabot gyártanak le. Egyetlen cég kollekciójának a gyártásához is rengeteg víz, vegyszer, energia és emberi erőforrás szükséges, nem ám az egész világénak… Továbbá, ami a környezetkárosításhoz vezet, hogy az újonnan megvásárolt darabokat sokszor még felcímkézve, 0 km-esen dobjuk ki – vagyis egyszer sem viselték. Így nem lesz meglepetés a környezettudatos embereknek és szervezeteknek, ha a textilipar lesz a legkevésbé fenntartható ipar a világon.
Itthon több mint 40 ezer tonna külföldről érkező használtruhát dolgoznak fel. A „second hand” vonalnak köszönhetően – amit sokan csak „turinak” hívnak – a beérkező mennyiség 70%-át sikeresen körforgásban tudjuk tartani, és újbóli eladásra lehet bocsátani. De még így is sajnos negyedükből párnatöltet vagy egyéb háztartásbeli rongy lesz.
Ma már egyre elterjedtebb – leginkább a fiatalok körében – a turkálókban való vásárlás. Több médiafelületen is találkozhatunk un. „haul” videókkal, beszámolókkal, hogy éppen milyen trendeket lehet kialakítani egy ilyesfajta üzletben. A „second hands” ma már egy irányzat, mint szimpla marketing. Környezettudatosabb ott vásárolni, mint a neves nagy márkájú cégeknél, és amiről nem beszélve még olcsó is.
A lényeg, hogy próbáljunk a körforgásban maradni. Nem feltétlen kell másodkézből viselt ruhákat vásárolnunk, de ha már megvesszük akkor azért viseljük is!
