Az elsivatagosodás problémája nem az elmúlt néhány évben lett akut, és nem is az elmúlt tíz évben. Közel 30 éve már felismerték, hogy ez a környezetvédelemben a problémák tetőfokán áll. A problémát csak összefogással lehetne megfékezni és tudással, ami előre viszi környezetünk egészségét. A 90-es évek elején az ENSZ létrehozott ennek a gondolatmenetnek a fényében egy kezdeményezést, mellyel szerették volna, hogy a csatlakozott országok osszák meg egymással az általuk ismert és bevált technológiákat és tapasztalati tudásukat.
Mivel a talajszárazság nem csak a klímaváltozás negatív velejárója, ezért olyan emberi cselekedetekkel is szembe kell nézni, mint a mezőgazdasági kizsákmányolás, a túllegeltetés, az erdőirtás vagy a túlöntözés. A valódi ok igazából ezek az emberi cselekedetek, amelyek miatt szembe kell néznünk a kiszáradással. Nem is gondolnánk, hogy negyed annyi problémát nem okoz a csapadékhiány, mint mi magunk.
Hazánkban is okoz problémát a szárazság, és nem is keveset. Folyóvizeink közül közel 40 van kiszáradófélben, amelyekkel 10 éve még nem mutatták jeleit a szárazságnak. A Duna-Tisza közén pedig több mint 1000 tó tűnt el az elmúlt évszázadban. Nyilván az rengeteg idő és a környezetbeli változást lehet még a térképen sem vettük észre, de csupán, ha az elmúlt 50 évre tekintünk vissza akkor Európa egyik legnevezetesebb tava is eltűnt a szárasságban. A Szappan-szék partjára már nem a nagyon sós víz miatt járnak az emberek csónakázni…
Ha csak az elmúlt pár évre gondolunk akkor is találkozhatunk vízhiány okozta problémákkal, mint pl. a közel 4 éve rekord alacsony dunai vízállás Magyarország teljes vízszakaszán. Ha ez még nem lenne elég, akkor a lázhatatlan vízproblémával is szembe kell néznünk, azaz a süllyedő talajvizekkel.
Ha megfogadjuk az ENSZ és a csatlakozott országok javaslatait akkor nagyobb eséllyel és összefogással megoldást találhatunk mind a globális, mind a hazai vízproblémáinkra.
