Napjainkban a csapból is az folyik, hogy milyen relevanciával bír a szelektivitás. Sokan tesznek is érte, és igyekeznek belátásuk szerint jól cselekedni. De sok esetben előfordul, hogy nem tudjuk mit hova érdemes szelektálnunk. Ilyenkor áteshetünk egy – a tudatostól távol álló – wishcycling mentalitásba, azaz, „hátha jó lesz abba a kukába, majd a szakértők átválogatják”.
Egy amerikai kutatás rávilágított az igazságra, miszerint a megkérdezettek fele nem tudja, hogy szelektívgyűjtésnél melyik hulladék melyik kukába való. Továbbá az is kiderült, hogy a közel 2000 fős kutatásból több mint a fele heti rendszerességgel csak 4x hoz tudatos döntést, de akkor is csak reménykedve, hogy jó helyre dobta.
Mi lehet a megoldás?
A válaszadók 64%-a tartja úgy, hogy több iránymutatásra lenne szükségük, hogy pontosan tudják a szelektív gyűjtés célját. 72%-a a megkérdezetteknek egy egységes rendszer bevezetésében látnak megoldást, de egy hányaduk az államra bízná a rendszer kialakítását.
A kutatás kimutatta, hogy döntő többségben nem is értik, hogy miről szól a szelektivitás. De voltak, akik úgy vélekedtek, hogyha bővítenék a gyártók az újrahasznosítható anyagok használatait akkor nagyobb sikerrel működhetne a rendszer. Egyesek inkább nem az emberi tudatlanságot vonják felelősség alá, hanem a gépek képességét – és szerintük jobb minőségű válogatógépekkel orvosolható lenne a jelenleg is akut probléma.
Csupán a megkérdezettek negyede gondolja azt, hogy a jobb oktatás jelentene megoldást erre a globálisan fennálló veszélyhelyzetre.
