Hogy is végezhetne bármiféle kutatást egy gumijáték?! Nos, természetesen nem egy játék, hanem komoly kutatócsoportok vesznek részt az óceánáramlatok vizsgálataiban.

Egy amerikai tengerkutató már évek óta végez komoly áramvizsgálatokat. Egy hagyományosnak nevezhető módszert alkalmazott, melynek során 500-1000 jelzőbóját engednek ki a nyílt vízre, meghatározott időpontban és helyszínen. A kutatás végéhez közeledve, az útnak eresztett bójáknak kb. 2%-a kerül elő meglepetésszerűn valahonnan, ami az áramlatok pontos felméréséhez nagyon kevés százalékosarány.

Ámde, 1992-ben a Csendes-óceán közel 30 ezer gumikacsát fogadott magába, amikor egy vihar következtében egy konténernyi műanyag játékfigura borult a vízbe. Ezt akkoriban hirtelen hatalmas tragédiaként élték meg, de nyilván ki gondolna olyanra, hogy „de jó, legalább az amerikaiak tudják majd az óceánáramlásokat vizsgálni”?! Nyilván senki…
Viszont a konténer eltűnését követő egy évben egyre több bejelentés érkezett itt-ott felbukkanó gumikacsákról bizonyos partvidékeken. A kutatást vezető C. Ebbersmeyer felkereste az első játékokat felfedező emberekkel, majd a hatóságokkal is egyaránt. Célja ezzel az volt, hogy szinte napra pontosan meghatározza a következő parton felbukkanó kiskacsát, alkalmazva az eddigi ismereteit és bójás kutatásának eredményeit.

A kísérlet sikeresnek mondható, hiszen rengeteg értesítés jött a játékfigurákról, és ezeknek köszönhetően – vagy talán a véletlennek – megfelelő módosításokat tudtak véghez vinni a jelzőbójákon, ill. pontosabb mérési adatokkal rendelkeztek, ami a 2%-os arányhoz képest hatalmas előrelépést jelent az óceánkutatásban.

A kis műanyagfigurákkal egészen 1996-ig találkoztak emberek a világ számos területein felbukkanva. Ez volt egy új, kissé humoros módszer a sokszor száraz és monoton óceánkutatásában. Azóta többszázan kezdtek el hasonló megoldásokkal kísérletezni, és új tényeket feltárni. Szóval ne lepődjünk meg ha egy romantikus tengerpari sétán egyszer csak felbukkan egy Nike futócipő vagy akár hokikesztyű is, hiszen ezen tárgyak alkalmazásával is zajlanak napjainkban kutatások.

De ha ez mind véletlen, hogy ennyi plasztik került a világtengerekbe, akkor az emberi karbonlábnyom nem csoda, hogy ilyen magas. A véletlen baklövésekkel nem tudunk mit tenni, de ha lehet akkor a maximumot kell kihoznunk belőle, ahogy C. Ebbermeyer is tette a szinte felbecsülhetetlen mennyiségű gumikacsákkal. Viszont a tudatosság a mi választásunk, amivel a véletlen eshetőségeket is koordinálni vagyunk képesek.