Hamarosan komoly problémákkal kell szembenéznünk, hiszen a termőterületeket sújtotta aszályok akadályozhatják az importálási folyamatokat. Európa kávé és csokoládé készlete nagyon könnyen megcsappanhat a klímavészhelyzet miatt. Ha ez nem lenne elég ok az aggódásra akkor még előttünk áll az a tény is, hogy lassan már az otthoni szárnyas vagy sertés állatainknak a takarmányozását sem fogjuk tudni megoldani, mivel a szójababok termőterületeit is egyre gyakrabban sújtják aszályos időszakok.
Egy nemrég megjelent tanulmányban is a kutatók azt magyarázzák, hogy nagy valószínűsége van annak, hogy azokban az országokban az aszály valószínűsége meg fog növekedni, amelyek import áruval szolgálnak az EU-ba. Többek közt értelmezett alap importáru a kávé, kakaóbab, szójabab, pálmaolaj. Az aszályproblémával eddig mindösszesen 7%-os aránnyal kellett szembenézni Európának, de ez az elkövetkezendő 25 évben több mint ötszörösére fog várhatóan emelkedni. Ezzel akkor is szembe kell néznünk, ha a CO2 kibocsátást lényegesen csökkentenénk, és ráadásul a szállítások hiánya így csak magasabb árakat fog szülni maguk után.
Amikor klímavészhelyzetről beszélünk akkor sokan tisztában vagyunk azzal, hogy nem csupán az aszály mivoltára kell összpontosítani egy ilyen export-import helyzetben, hiszen hiába – a mai globális világot lényegében a kereskedelem tartja össze – de ez csak egy probléma a sok közül. Találkozhatunk még áradásokkal vagy szimplán új fajta kártevőkkel is, amik csak tovább nehezíthetik amúgy sem rózsás helyzetünket. Természetesen azért nem kell mindig csak a rossz oldalát nézni a dolgoknak, előfordulhat valami csoda révén, hogy más országokban csökken az aszály veszély, így kompenzálva a kiesett, eddig termelő és exportáló országok területeit.
A klímaváltozás sosem csak egy adott területre van hatással, hanem az egész világra. Hiszen – ahogy már fentebb is olvashattuk – az országokat a kereskedelem köti össze, ha nincs mit eladunk, akkor nem lesz forgalmunk és ha nincs pénzforgás akkor a gazdaság vállalatokról vállalatokra fog szép lassan tönkre menni előszőr egy, majd kettő, végül szinte majd minden országban. Úgyis mondhatnánk, hogy egy örök körforgással szórakozunk amikor nem a szemetesbe dobjuk szemetünket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a klímaváltozás hatásait!
A világ kávébab termelésének 1/3-át Európa fogyasztja el, a mennyiség java Brazíliából és Vietnámból érkezik be. Ezeknek az országoknak a globális felmelegedés miatt nagyobb valószínűséggel kell szembenézniük az aszályokkal.
A szójabab hiánya súlyosan veszélyeztetheti az EU-t, mivel, ha nem lesz takarmány akkor nem lesz mivel etetni az állatokat, és egy újabb termelői ágazat kerülhet veszélybe – gondolva itt a húspiacra. Európa a felhasznált szójabab mennyiségének mindössze csupán 3%-át termeli ki, 60%-a aszály sújtotta területekről érkezik (még…).
A csokival még nagyobb a baj. Mivel tejes importra szorul Európa a csoki gyártás terén, ezért ilyen tempóval 2050-re az eddig importált mennyiség közel 30%-ától búcsút kell vennünk a klímaváltozás miatt.
Ha tehetjük – és már pedig tehetjük – akkor a szemetet dobjuk a kukába; sőt a papírt, a műanyagot és az üveget válogassuk külön, ha szeretnénk még kávét és csokit fogyasztani. Ha tudunk akkor inkább válasszuk a tömegközlekedést egy-egy nap autónk helyett, ezzel is leredukálva a CO2 kibocsátást. Minden ember egy napi környezettudatos tette előrébb visz minket, és megőrizhetjük értékeinket, legyen szó kávéról, csokiról vagy saját gazdaságunkról.
