Egyik leggyakoribb témánk a műanyag-lábnyom. Sokan próbálunk tudatosan élni a mindennapjainkat, és pótolni az egyszerhasználatos üvegjeinket, mondván, hogy „jót teszünk”. Sokan visszük otthonról többször használatos palackban a vizet, hogy a nap során ne kelljen vennünk egy újabb palackot. Tök jó zero waste megoldás, és meg is nyugodhatunk, hogy nem oldódik semmilyen káros anyag az italunkba. Vagy mégsem?

Kiindulva a zero waste gondolkodásmódból, nagyon hasznos a környezetünkre tekintve, hogy nem veszünk nap mint nap egy újabb műanyagpalackot. Viszont az egészségünkre nézve nem biztos, hogy olyan hasznos. Hiszen számos számozású palack létezik, és egyáltalán nem mindegy milyen alapanyagból készül egy kulacs. Vagy milyen belső bevonatot használtak a gyártásuknál. Oké, figyeljünk az anyagösszetételre, de tudjuk, hogy milyen anyagokkal állunk szembe?

Az egyik legkárosabb a 7-es (PC) típusú műanyag. 2011-ben betiltották ebből az anyagból készült cumisüveggyártást. Ha magasabb hőmérsékletű vagy picit savasabb folyadékkal találkozva – legyen akár citromos tea – BpA oldódik az italunkba (hormonrendszert károsító anyag), amely kis mennyiség esetén is káros lehet a szervezetnek.

A biztos tipp az 5-ös (PP) palack lehet. Káros anyag ebből elvileg nem juthat az italunkba, hiába kőolajiparból származik…

Az 1-es típus, amiről talán már mindenki hallott, az a PET. Sokan használják újra a kiürült PET palackjaikat, mivel kulacsot nem nagyon gyártanak belőlük. Bár a PET-ben kevés az adalékanyag, még is ki tud oldódni az italunkba. Egy magyar és egy norvég kutatás is kimutatta a hormonrendszerre kockázatos vegyületeket abból az italból, amelyet PET palackban tároltak. Sőt, ha bármilyen műanyagot többször is használatba veszünk akkor megtelepszenek a felületükön gombák és különféle baktériumok, amelyek felszaporodása után súlyos fertőzéseket vagy egyéb egészségkárosító hatásokkal találjuk szembe magunkat.

A 2-es típusú a HDPE műanyag. Ebből az anyagból bár kulacsot nem szoktak készíteni, de annál inkább vásároljuk meg tejes flakon vagy joghurtos pohár csomagolásaiként. Az, hogy lenne-e egészséget károsító hatása egyelőre nem tudni.

Találkozhatunk a műanyagok közül még 3-as típussal is, ami a PVC. Nem véletlen, hogy PVC-ből nem készítenek kulacsot, hiszen adalékanyagai önmagában is károsak az emberi szervezetre.

A legújabb álláspontok szerint a Tritan az az anyag, amely nem bocsát ki káros anyagot italunkba. Egyelőre biztonságosnak mondható a Tritan kulacs, hiszen az biztos, hogy BpA-t nem bocsátanak ki. Reméljük más anyagot sem…

Ha fém kulacsot választanánk ennyi műanyag után, azt is megfontolva tegyük! Hiszen a gyakran használt alumínium kulacs ugyan olyan káros hatással lehet ránk, mint néhány műanyag társai is. Hiszen az epoxigyanta bevonatú alumínium kulacsokba is jut hormonkárosító anyag, mint a BpA.

Viszont a rozsdamentes acél akár még jó választás is lehet, sőt jó választás, ha csupán vizet szeretnénk benne tárolni. Káros anyag nem oldódhat a bevonat nélküli rozsdamentes acél kulacsunkból, viszont valamennyi fém mégiscsak szivároghat bele. Ez víz esetében lényegtelen mennyiségnek minősül, de savasabb vagy lúgosabb folyadékoknál nagyobb a kockázat már.

Már fentebb is említésre került a kulacsaink tisztántartása. Rendkívül fontos, hogy olyan formájú – gondolva itt a kupak, csőr vagy szívóka kialakítására is – palackot válasszunk, amelynek a tisztántartása nem okoz problémát vagy nehézséget. Ha nem mossuk el rendszeresen, vagy az üveg kialakítása miatt nem tudjuk rendesen tisztán tartani akkor olyan kórokozók, baktériumok és gombák szaporodhatnak el, amelyek sokkal károsabbak lehetnek egészségünkre, mint az italunkba oldódó adalékanyagok.

Néhány hasznos zero waste és „otthoni” tipp:

  1. A rendszeres kulacs használat mindig jobb választás, mint az eldobható palack.
  2. Hagyjuk hűlni italunkat (pl.: citromos házi tea) mielőtt kulacsunkba töltenénk.
  3. Ha poharat használunk kulacs vagy eldobható flakon helyett az is egy jó választás.
  4. Minél egyszerűbb kulacsot választunk kialakításában, annál egyszerűbb lesz a kialakítása. Kerüljük a most trendi műanyag szívószálas kulacsokat, hiszen szinte lehetetlen tisztán tartani őket.
  5. A bevonat nélküli rozsdamentes acél jó választás lehet.
  6. Ha online rendelnénk kulacsunkat, de nem találjuk sehol az anyagösszetételét akkor inkább ne vegyük meg. Keressünk olyat, ami megbízható forrásból származik.
  7. Attól mert ráírják, hogy „BpA mentes” nem biztos, hogy jóválasztás. Hiszen a BpA-n kívül számos káros anyag még bele tud oldódni italunkba. Keressük a „BpA mentes és egyben Tritan” feliratú kulacsokat, hiszen azokat már nagyobb biztonsággal emelhetjük le a polcról.

Ezen tudás birtokában már egy fokkal tudatosabb vásárlónak tekinthetjük magunkat. Ha épp kulacs vásárláson gondolkoztunk akkor most már nyugodtan neki foghatunk.

Lényeg az, hogy a kulacs nem rossz a környezetnek, de ha tehetjük akkor figyeljünk egészségünkre is. A tudatosság a jobb környezethez és egészséghez vezet!