A 20. század Európájában több országban is a metró és a villamos volt a sláger. De az ilyen sínalapú rendszerek kivitelezése túl drága és lassú folyamat. A 70-es évek elején egy brazíliai város polgármestere kidolgozta a megoldást és az autóbuszt, valamint a vasúti előnyöket összekovácsolva megalkotta a BRT-t (bus rapid transit). Ahhoz, hogy a forgalmi dugókat elkerülje, külön buszsávokat épített ki a főútvonalak mentén. Ezzel az ötlettel ötvenszer olcsóbban oldotta meg, mintha egy vasútat építtetett volna. Ismert mondás: „Ha kreativitást akarunk, vágjunk le egy nullát a költségvetésből. Ha fenntarthatóságot, vágjunk le kettőt!
Nyilván egy közlekedés akkor jó, ha a gyalogos és a forgalmi menetrend sincs akadályozva, ezért a 90- es évekre kiépítették azokat a buszmegállókat, amely megkönnyíti a tömeg áramlását. A metróéhoz hasonlóan, a menetjegyet nem a buszon, hanem a megállóban fizetik és nem egy, hanem több ajtón lehetségessé tették a fel- és leszállást. Napjainkra annyira fejletté vált ez Brazíliában, hogy naponta körülbelül kétmillió ember használja.
A BRT utat taposott a világ több mint 200 különböző nagyvárosaiban, hiszen azon tömegközlekedések közé sorolják, amely napjainkban a személyautók használatával versenyzik. Különösen az utasok és a megtett kilométerek számát tekintve. Bármelyik tömegközlekedési formát nézzük, az biztos, hogy mindig előnyösebb lesz a kibocsátási profilja. Az üvegház-kibocsátást úgy tudjuk megelőzni, ha a kényelmemről lemondva áldozatot hozunk és inkább választjuk a buszt vagy villamost, mint saját autónkat. Két szóval élve: modális váltás a lényeg. Vagyis, hogy minél több embert tereljünk át a szennyezőbb módokról a kevésbé szennyezőkre. Egyelőre lehetetlennek tűnik, hogy nulla üvegház-kibocsátással létezzünk napjainkba, de ha tehetjük akkor próbáljunk a minimálisra törekedni. Szomorú tény, hogy a globális kibocsátás 23%-ért a közlekedés vonható kérdőre. Ez a 23% nagy része a városi közlekedésből származik. Mivel napjainkban egyre elterjedtebbé válik a személygépkocsi használata, nagyon nehéz a környezetünk védelme. Az első gondolat, ami talán eszünkbe jut, hogy mennyi idő megy el egy buszos utazással, hogy eljussunk A-ból B-be. És persze az is vonzó, hogy nem meghatározott útvonalon kell megtenni az utat, és nem kell a menetrendhez igazítani az időt sem, de mégis így a környezetünk pusztulásáért mi válunk felelőssé. Amerikában hiába létezik jól kiépített tömegközlekedési rendszer, az emberek alig 5%-a használja. Míg Szingapúrban és Londonban az emberek fele veszi igénybe a tömegközlekedést, és természetesen a szegényebb országokban, ahol az életszínvonal mértéke nagyon alacsony a tömegközlekedés maradt a mobilitás fő apropója.
A legelterjedtebb tömegközlekedési forma a busz. És a busz használatnak számos előnye van, mint például a forgalmi dugók megakadályozása. Ha minél többen szálunk buszra és hagyjuk autónak a garázsban, akkor kevesebb jármű vesz részt a forgalomban, amivel gördülékenyebbé tesszük az utazást. Ha kevesebbszer ülünk autóba, kisebb lesz a baleset és halálozási ráta is. Hiszen így az utasok és a gyalogosok is nagyobb biztonságban vannak. És ezeken kívül a levegő szennyezettsége is csökken, mivel az autóbuszok nagy része már elektromos vagy földgázüzemű motorral rendelkeznek.
Úgy gondolom a tömegközlekedésre sokan rossz szemmel néznek, és sokkal inkább válik presztízs kérdésévé, mint tudatossággá. Természetesen vannak emberek, akiknek munkájuk miatt elkerülhetetlen az autóhasználata, de nem is erről van szó. A tudatosság a lényeg, hogy felelősen tudjunk létezni és tudjuk vigyázni arra, amink van. Hiszen egyszer mindent tovább adunk, ahogy a Földünket is.
