Visszacsatolás akkor történik, amikor egy rendszer kimeneteit bemenetként visszavezetik az ok-okozati lánc részeként, amely egy áramkört vagy hurkot alkot. Ekkor elmondható, hogy a rendszer visszatáplál önmagába. Az ok-okozat fogalmát körültekintően kell kezelni, amikor a visszacsatoló rendszerekre alkalmazzák:
A visszacsatolási rendszerrel kapcsolatos egyszerű ok-okozati érvelés nehéz, mivel az első rendszer befolyásolja a másodikat, a második rendszer pedig az elsőt, ami egy körkörös érvhez vezet. Ez trükkössé teszi az ok-okozatokon alapuló érvelést, és szükséges a rendszer egészének elemzése.
Karl Johan Åström és Richard M. Murray, Feedback Systems: An Introduction for Scientists and Engineers
Az olyan biológiai rendszerekben, mint az élőlények, az ökoszisztémák vagy a bioszféra, a legtöbb paraméternek egy szűk tartományon belül kell maradnia egy bizonyos optimális szint körül bizonyos környezeti feltételek mellett. A szabályozott paraméter optimális értékének eltérése a belső és külső környezet változásaiból adódhat. Egyes környezeti feltételek megváltozása esetén a rendszer működéséhez szükség lehet ezen tartomány megváltoztatására is. A fenntartandó paraméter értékét egy vevőrendszer rögzíti, és egy információs csatornán keresztül továbbítja a szabályozó modulhoz. Példa erre az inzulin oszcilláció.
A biológiai rendszerek sokféle szabályozó áramkört tartalmaznak, pozitív és negatív egyaránt. Más kontextusokhoz hasonlóan a pozitív és a negatív nem jelenti azt, hogy a visszajelzés jó vagy rossz hatást vált ki. A negatív visszacsatolási hurok az, amely lassítja a folyamatot, míg a pozitív visszacsatolási hurok inkább felgyorsítja azt. A tükörneuronok egy társadalmi visszacsatolási rendszer részét képezik, amikor egy megfigyelt cselekvést az agy „tükröz” – akár egy önálló cselekvést.
