műtrágyák [fertilizers]

Besorolás: M-N-Ny

A műtrágya minden olyan természetes vagy szintetikus eredetű anyag, amelyet a talajra vagy a növényi szövetekre juttatnak ki a növényi tápanyagok ellátására. A műtrágyák különbözhetnek a meszező anyagoktól vagy más nem tápanyag-kiegészítőktől. Számos műtrágyaforrás létezik, természetes és iparilag előállított. A legtöbb modern mezőgazdasági gyakorlatban a műtrágyázás három fő makrotápanyagra összpontosít: nitrogénre (N), foszforra (P) és káliumra (K), időnként olyan kiegészítőkkel, mint a kőpor mikrotápanyagként. A gazdálkodók ezeket a műtrágyákat sokféleképpen alkalmazzák: száraz, pelletizált vagy folyékony kijuttatási eljárásokkal, nagy mezőgazdasági berendezésekkel vagy kéziszerszámos módszerekkel.

Történelmileg a műtrágyázás természetes vagy szerves forrásokból származott: komposztból, állati trágyából, emberi trágyából, betakarított ásványi anyagokból, vetésforgóból és az emberi-természetes ipar melléktermékeiből (azaz halfeldolgozási hulladékból vagy állatvágásból származó vérlisztből). A 19. századtól azonban a növénytáplálkozási innovációk után a szintetikusan előállított műtrágyák köré mezőgazdasági ipar alakult ki. Ez az átmenet fontos volt a globális élelmiszerrendszer átalakításában, lehetővé téve a nagyobb léptékű, nagy terméshozamú ipari mezőgazdaságot. Különösen a nitrogénmegkötő kémiai eljárások, mint például a 20. század eleji Haber-eljárás, amelyet a második világháború alatt létrehozott termelési kapacitás felerősített, a nitrogénműtrágyák használatának fellendüléséhez vezettek.