A Gaia hipotézis egy ökológiai hipotézis, amely azt sugallja, hogy a Föld élő és nem élő részei összetett, egymással kölcsönhatásban lévő rendszert alkotnak, amely egyetlen szervezetnek tekinthető.
A Gaia-hipotézis, más néven Gaia-elmélet, Gaia-paradigma vagy Gaia-elv, azt javasolja, hogy az élő szervezetek kölcsönhatásba lépnek a földi szervetlen környezetükkel, hogy egy szinergikus és önszabályozó, összetett rendszert alkossanak, amely segít fenntartani és állandósítani az élet feltételeit a bolygón.
A hipotézist James Lovelock kémikus fogalmazta meg, és Lynn Margulis mikrobiológussal közösen dolgozta ki az 1970-es években. Lovelock az ötletet Gaiáról, a Földet a görög mitológiában megszemélyesítő ősistennőről nevezte el. Lovelock szomszédja, William Golding javasolta, hogy az elméletet „Gaia-hipotézisnek” nevezzék el. 2006-ban a Londoni Geológiai Társaság Lovelockot Wollaston-éremmel tüntette ki részben a Gaia-hipotézissel kapcsolatos munkájáért.
A hipotézishez kapcsolódó témák között szerepel, hogy a bioszféra és az élőlények evolúciója hogyan befolyásolja a globális hőmérséklet stabilitását, a tengervíz sótartalmát, a légköri oxigénszintet, a folyékony vízből álló hidroszféra fenntartását és más környezeti változókat, amelyek befolyásolják a Föld lakhatóságát.
A Gaia-hipotézist eleinte teleologikus volta és a természetes szelekció elveivel ellentétes bírálat érte, de a későbbi finomítások összehangolták a Gaia-hipotézist olyan területekről származó ötletekkel, mint a Földrendszer-tudomány, a biogeokémia és a rendszerökológia. Ennek ellenére a Gaia-hipotézist továbbra is bírálják, és ma sok tudós úgy véli, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok csak gyengén támasztják alá, vagy ellentétesek azokkal.
