Az ENSO (El Niño–Southern Oscillation) a szelek és a tengerfelszín hőmérsékletének szabálytalan időszakos ingadozása a Csendes-óceán keleti trópusi vidékein, amely hatással van a trópusok és szubtrópusok nagy részének éghajlatára. A tenger hőmérsékletének felmelegedési szakaszát El Niño-nak, a lehűlési fázist La Niña-nak nevezik. A déli oszcilláció a kísérő légköri komponens, amely a tenger hőmérséklet-változásával párosul: az El Niño-t a Csendes-óceán trópusi részén magas, míg a La Niñát ott alacsony felszíni nyomás kíséri. A két periódus mindegyike több hónapig tart, és jellemzően néhány évente következik be, periódusonként változó intenzitással.
A két fázis a Walker-keringéshez kapcsolódik, amelyet Gilbert Walker fedezett fel a huszadik század elején. A Walker-keringést a nyomásgradiens erő okozza, amely a Csendes-óceán keleti része feletti magas nyomású területből és Indonézia feletti alacsony nyomású rendszerből ered. A Walker-keringés gyengülése vagy megfordítása (amely magában foglalja a passzátszelet is) csökkenti vagy megszünteti a hideg mélytengeri víz feláramlását, így létrejön az El Niño azáltal, hogy az óceán felszíne az átlag feletti hőmérsékletet éri el. A különösen erős Walker keringés La Niñát okoz, ami a megnövekedett feláramlás miatt hűvösebb óceáni hőmérsékletet eredményez.
Az oszcillációt okozó mechanizmusok továbbra is vizsgálat alatt állnak. Ennek az éghajlati mintázatnak a szélsőségei szélsőséges időjárást (például árvizeket és aszályokat) okoznak a világ számos régiójában. A mezőgazdaságtól és halászattól függő fejlődő országok, különösen a Csendes-óceánnal határosok a leginkább érintettek.
