Belegondoltunk már abba, hogy mennyi munkával jár az, hogy a csapból víz folyik? Az iható víz nagyon nagy utat tesz meg, hogy a lefolyóba kerüljön: megfelelő helyen ki kell termelni, majd kezelni szükséges. Ezt követően kerül a víztározókba, onnan tovább pedig az elosztórendszerbe. Ez így nem is okoz fejfájást, átlátható folyamat. De ez a folyamat rendkívül energiaigényes eljárások révén jöhet csak létre.
Szerencsénkre a vízszámlán nem az az összeg jelenik, amely magába foglalja a fogyasztást és a nagyvárosi csőrendszerekben átfolyó vizet. Mivel az olyan nagyságrenddel bír, amely lényegében egy egyszerű polgárnak megfizethetetlen. Ezt az „ingyen vizet” nevezik a vízművek „árbevétel nélküli víznek”. Ennek egyik oka, hogy átlagosan évente a világban közel 33 milliárd m3 víz megy kárba az évek alatt elhasználódás miatt keletkező repedések által.
Ennek következtében a CO2 kibocsátás is megnő, hiszen nem arra megy el az áram, hogy eljusson hozzánk egy pohár víz a csapból, hanem hogy a repedéseket táplálja a rendszer. Mi sem mutatja még jobban, hogy ezt a problémát mihamarabb a leghatékonyabb módon orvosolni kell. Igen ám, de mivel a mai világban semmi sincs ingyen, így sajnos a globális költségvetés sem engedi a „renoválást”. Az öregedő csövek sok gondot okoznak, sok helyen. De lecserélésük pusztán környezettudatossági szempontból sajnos nem kötelező, csupán csak akkor, ha közegészségügyi kockázatokkal kell szembe néznie adott területeknek.
Ha képesek volnánk mi a saját otthonunkban csak a megfelelő víznyomásra figyelni, akkor nagyon sokat javíthatnánk a vízellátás hatékonyságán. Ha túl nagy a nyomás akkor a víz meglévő repedéseken szökni fog, ha túl alacsony akkor könnyedén beszivároghatnak szennyeződések.
Nem is gondolnánk, hogy vízpazarlás szempontjából mennyire súlyos kárt okozunk így. Az utcát elöntő csőtörés nem jelent akkora problémát, mint a folyamatosan szivárgó rendszer – az csupán csak szembetűnő látvány.
Ha a szivárgást folyamatos ellenőrzésekkel és a nyomás szabályzásával jobban foglalkoznánk a szakértők – és félreértés ne essék, úgy gondolom, hogy a képességeikhez képest mindent megtesznek – akkor közel 30 év múlva sikerülne 20%-al csökkenteni a vízpazarlást a Világban. Mind ezek mellett a CO2 kibocsátás is csökkenne a kevesebbet igénybe vett szivattyúk miatt. Rengeteg köbméter vizet tartalékolhatnánk meg magunknak, csupán gondoskodással!
