A rétisas, más néven fehérfarkú rétisas fokozottan védett madárnak számít, melynek természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. Előfordul Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig, de gyakori Ázsia nagy részén is. Költési és fiókanevelési időszakban megtalálhatók Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában is.
Hazánkban leginkább a Duna mentén találhatók meg, Somogy és Baranya megye halastavai közelében költ. Húsz évvel ezelőtt négy pár fészkelt csak Baranya megyében, ami 2008-ra huszonháromra emelkedett.
A fiatal madarakra jellemző, hogy farkuk, csőrük sötét színű és testük sötétbarna, míg az idősebb madarak testük sokkal világosabb színű, farktollai fehérek és csőrük sárga. Testmagassága körülbelül 76-92 cm közé tehető, szárnyfesztávolsága elérheti az akár 190-240 centimétert.
Hol fészkel?
Hűséges párjához, párzási időszakban szűk csigavonalban keringenek és eközben néha megérintik egymást karmaikkal. Költési időszakban egész végig a fészkelőhely környékén tartózkodnak. Általában a fa csúcsának közelében helyezkedik el a fészek így a kotló madár hamarabb észrevesz bármilyen zavarást, ezért is nagyon fontos, hogy ilyenkor kerüljünk mindennemű zavarást. Mind két szülő kotlik, de a tojó van tovább a tojásokkal. A fészek akár 2 méter széles és 5 méter magas is lehet. A fiókák március vége, április elején kelnek ki már ha többen vannak, ugyanis a fészekben még fiókakorukban jellemző, hogy egymás ellen fordulnak és az marad életben, aki az erősebb, ezt a jelenséget káinizmusnak nevezte el a madártani irodalom (ugye emlékszünk a bibliai történetre amikoris Káin megölte Ábelt, a saját testvérét féltékenységből). A fiókák a fészek közelében maradnak egészen augusztus végéig, ivarérettségüket 4-5 éves koruk körül érik el.
Táplálkozásuk
A halakat részesítik előnyben, ugyebár vízpart mentén élnek, de kisebb madarakat, hüllőket és emlősöket is fogyasztanak előszeretettel. Akár még egy 8 kg-os halat is kiemel a vízből, de nyulakra is vadászik olykor.
Mi veszélyezteti?
A legjelentősebb veszélyforrás talán, ha a fészkelőhelyüket körülvevő öreg erdőt kivágják, ezzel megszűntetve élőhelyét. Költési időszakban a fakitermelés, erdőgazdálkodás, de a mérgezés, lelövés is fenyegetik őket, és még a kerecsensólyom is elűzheti őket a fészkelőhelyükről.
