Szoktuk hallani, hogy már olyan régi, inkább a frisset együk… Na de vajon a tudósok is így gondolják?! 2005-ben egyszer már sikerült kicsíráztatni egy Holt-tenger melletti várban talált közel 2000 éves növényt, pontosabban pálmát, amit akkor a kutatók Matuzsálemnek neveztek el.

A szakemberek, hogy kizárják a véletlen lehetőségét folytatták a feltárásokat és találtak további 32 datolyamagot, amiket vízbe áztattak és elültettek. A terv az volt, hogy olyan datolyát termesszenek a tudósok a júdeai sivatagban, mint amilyet Heródes király ehetett, és küldhetett Rómába, a császári udvarba. Végül a 32-ből 6 magba sikerült újra életet lehelni, amelyekből 4 hímivarú és 2 nőivarú lett. A kezdeti csíráztatás Dél-Izraelben történt, ahol palántákat neveltek belőlük. A magok különböző régészeti lelőhelyekről származnak. A növények nemeit egy szénizotópos vizsgálat segítségével állapították meg, amely révén nevezték el őket: Ádámnak, Jónásnak, Urielnek, Boáznak, Juditnak és Hannának. Érdekesség, hogy mielőtt Ádámon nem végezték el a nemet meghatározó genetikai vizsgálatokat, Évának hívták.

Mivel mindkét nemű fával dolgoznak a kutatók, ezért az „ezeréves datolya ízt” úgy kívánják elérni, hogy Matuzsálem virágporával fogják Hanna virágait beporozni. Bár a kutatást vezető S. Sallon szerint ahogy napjainkban sem, úgy több ezer éve sem magvakból termesztették a datolyapálmát hanem a nőneműek klónozásából. Ezért a várt termés nem fog létrejönni.

A datolya a mai Irakból terjedt el több mint 6000 éve az ősi Júdeába és a Földközi-tenger térségébe. Számtalan betegség gyógyítására alkalmazták, mint például a memóriazavar vagy a depresszió. Bár az izraeli földekről a 19. század végére teljesen eltűntek az ültetvényesek, mivel a sok évszázados zűrös hatalmi viszonyok nem tették lehetővé a datolyák gondozását.

A kutatásban termesztett mag valamikorra a Kr. e. első és második század közé tehető. Ezek a datolyamagok majdhogynem 30 %-al nagyobban a modern termesztett és vadon növő datolyapálmák magjainál. A genetikai vizsgálatokból az is kiderült, hogy sokkal inkább hasonlítanak a Perzsa-öbölben megtalálható datolyákot, vagyis leginkább Ádám és Matuzsálem. Hanna és Judit a modern iraki datolyákhoz állnak közelebb. Valószínűsíthető, hogy a babiloni fogságból hazatérő zsidók hozták magukkal, hiszen sokan dolgoztak datolyaültetvényeken. Uriel, Boáz és Jónás Egyiptomtól nyugatra eső fajtákkal mutat rokonságot, ennek magyarázatára a kutatók azt hozták fel, hogy Júdea római megszállása után a rómaiak hozták át az észak-afrikai birodalom területéről.

Előző cikkGeocaching
Következő cikkHova tűnt a bioműanyag?
  • Biove
    Környezettudatos életmód