Sajnos társadalmunk egyre inkább a fogyasztói elvek alapján működik. Sokan inkább megveszik a fast fashion cégek által termelt és legyártott ruhaneműket, mintsem hogy betérjenek egy turkálóba.
Ezzel az a baj, hogy környezetünk nem bírja a lépést tartani a társadalmi igények kielégítésével és ezáltal pusztulásra ítéljük. Továbbá az „új” ruhák minősége nem olyan, mint kellene. Ma már tudatosan úgy gyártják őket, hogy egy szezont se bírjanak ki, így nem ám továbbadományozásra, de még viselésre sem lesz alkalmas.
Manapság is úgy feltételezik, hogy a használt ruha a szegénység jelképe, holott – legyen szó bármilyen társadalmi hovatartozásról – nagyon nagy környezettudatosságot hordoz.
A ruhagyűjtő konténerek arra szolgálnak, hogy a megunt, kinőtt és tiszta ruhadarabokat bedobjuk. Hiszen azért, mert már nekünk nem kell, van, ahol örülnek neki és hasznukat tudják venni.
A ruhákat válogató központokba szállítják, ahol szétszortírozzák és három csoportba osztják. A jó állapotú textíliák egy részét továbbküldik eladásra. A nem eladható, de még viselhető darabokat szegényeknek adják: a konténerekbe bedobott ruhákat jótékonysági szervezetek által juttatják el olyan családoknak, ahol tudják, hogy mire van szükség. A maradékot pedig újrahasznosítják valamilyen formában.
A további értékesítésre azért van szükség, hiszen a ruhakonténereket fenntartó cégeknek is valamiből muszáj bevételi forrást teremteniük és így képesek fenntartani a működésüket.
Ha kedvet kaptunk saját gardróbunk szortírozásához, akkor vegyük figyelembe, hogy csak azokat a ruhaneműket szabad a gyűjtőkonténerekbe dobni, amelyek tiszták. Hiszen a válogató központokban nincs arra lehetőség, se kapacitás, hogy a begyűjtött textíliákat kimossák és megszárítsák, és ezeket a folyamatokat követően kezdjék el az értékesítést vagy adományozást.
